Még mindig itt a poharad az éjjeli szekrényen. Mintha el sem mentél volna. Miért érzem olyan természetesnek azt, hogy mindig is itt voltál mellettem? Miért érzem úgy, hogy már száz éve ölelsz? Hogy a borostád az idők kezdete óta szántja az ajkaimat körül ölelő érzékeny bőrt? Hogy évmilliók óta érzem…

Mosolyogva ébredek. Mosolyogva nézem az órát, ahogy 3:59-ről 4:00-ra vált. Mosolygok, mert tudom, hogy már csak pár óra és újra láthatlak, s valahogy az sem bánt, hogy bent nem érhetek hozzád úgy, ahogy szeretnék, nem bújhatok hozzád, nem fúrhatom az orrom a bőrödbe, nem csókolhatom a szád, nem…